A házi cirmos közeli rokonát, a vadmacskát választotta 2024-ben az év emlősének a Vadonleső program, amelyet az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. működtet a Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert közreműködésével.
Az európai vadmacska küllemében nagyon hasonlít a házi macskához, de életmódjában, viselkedésében vérbeli vadállat.
A vadmacska élőhelyei
A Skóciától Dél-Európáig, keletre a Kaukázus hegyvonulatáig megtalálható ragadozó a nappalokat sűrű erdők, bozótosok mélyén, sziklaüregekben, fák odvában meghúzódva tölti. Az éjszaka leple alatt a nyíltabb terepen, erdei tisztásokon vadászik. Tápláléka csaknem kizárólag frissen elejtett állatokból áll: rágcsálókat, madarakat, de akár üregi nyúl méretű zsákmányt is ejthet.
Magyarországon a vadmacska elterjedését 1987-ben mérték fel először. Az akkori elterjedési terület három fő részre tagolható. A legstabilabb a Bakonytól a Zempléni-hegységig terjed, és ez a terület az Északi-Kárpátokhoz csatlakozik a vadmacska elterjedése szempontjából. A második a Tiszántúl, ami a Keleti-Kárpátokhoz tartozik. Ezen két terület között találhatók a Tisza-menti ártéri erdők populációi. Délen pedig a Vajdasághoz, illetve a Duna árteréhez kapcsolódó mecseki terület helyezkedik el.
A vadmacska életmódja
Táplálékösszetétele elsősorban a kínálat függvénye. Mezei pockokban bővelkedő években több vadmacska is kizárólag ezeket a mezőgazdasági károkat okozó kisemlősöket fogyasztja.
A genetikai vizsgálatok elérhetőségének egyszerűsödésével a jövőben fog kirajzolódni a vadmacska állományok valódi természetvédelmi helyzete. De már most is látható, hogy vannak olyan területek, ahol a hibridizáció (a házi macskákkal való keveredés) mértéke jelentősen nőtt, ami veszélyezteti az vadmacska hosszú távú fennmaradását. A felelős házimacska-tartás, a házi kedvencek következetes ivartalanítása és portán belül tartása jelentősen segítheti a vadmacska faj megmaradását – hívják fel a figyelmet a közleményben.
A Vadonleső Program – Magyarország egyik első, úgynevezett közösségi adatgyűjtő programja – önkéntesek bevonásával, 18 védett növény- és állatfaj elterjedési és veszélyeztetettségi adatainak gyűjtését végzi 2009 óta. A program gondozásában, az Év emlőse kezdeményezés keretében már a 11. fajt vizsgáltak, amelynek apropóján egész éves eseménysorozattal hívják fel a figyelmet a kiválasztott védett vagy fokozottan védett emlősfaj és élőhelye fontosságára, jellemzőire.
