MACSKAKISOKOS

James titkos feljegyzéseiből

James és a két tál rejtélye

2 perc olvasás

Macskakaparás - James kifogásolja, hogy a személyzet egyik tagja nem képes olvasni a testtartásából.

Fekete-fehér macska alutasakos eledelt bont
Macska alutasakos eledelt bont fel

Szeretem a gazdámat.

Ezt most szigorúan titkos információként közlöm. Ha megtudja, még a végén elbízza magát.

De az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő legalább érti a dolgát. Pontosan tudja, mikor mit szeretnék enni, milyen szögben kívánok elhelyezkedni a tálam előtt, és melyik irányból óhajtom megközelíteni az ételt. Sőt, a tálalás ideális szögével és irányával is tisztában van.

Ez a minimum, ami egy magamfajta sztárnak alanyi jogon jár. Miért?

Mert JamesBond vagyok. A nevem kötelez, az étkezési szokásaim pedig – akárcsak egy szmokingos angol lordnak – kifinomultak. Nem bonyolultak. Kifinomultak. A kettő között óriási a különbség.

A személyzet másik tagja azonban ezt hét év alatt sem volt képes megérteni.

Pedig az algoritmus egyszerű: ha a jobb oldali tálam elé ülök, alutasakos eledelt kérek.

Ha a bal oldalihoz, akkor szárazat. Mert igen, nekem is vannak gyenge pillanataim. Néha kifejezetten megkívánom a ropogós falatokat. Természetesen kizárólag két-három jutalomfalattal megszórva vagyok hajlandó elfogyasztani.

Ennek nagyon egyszerű oka van: ha a személyzet szóban forgó tagja két cukorral issza a kávéját, nekem is jár egy kis extra.

De vissza a lényeghez: a problémák akkor kezdődnek, amikor középen foglalok helyet.

Ilyenkor ugyanis a személyzet második tagjának mindössze annyi lenne a feladata, hogy megállapítsa, melyik tálhoz ültem közelebb. Egy-két milliméterrel.

Ha a jobb oldalihoz vagyok közelebb, alutasakos. Ha a balhoz, száraz, jutalomfalattal. Ha pedig pontosan középen ülök, akkor nyilván mindkettőt szeretném.

Nem atomfizika.

Ehhez képest mit csinál? Áll, néz és kérdezgeti, mit szeretnék enni. Legalább tisztelettudó, ezt el kell ismernem, de amikor éhes vagyok, a gyorsaságot többre értékelem az etikettnél.

Egy akciófilmben a főszereplőnek sem kell minden jelenet előtt elmagyaráznia a stábnak, honnan érkezik az ellenség, merre kell fordulnia a kamerának, és mikor következik a robbanás. Az ilyesmi benne van a forgatókönyvben.

A gazdám szerencsére már tökéletesen elsajátította a rendszert. Egyetlen pillantásból tudja, mire vágyom. Bár a mennyiségekkel és az időzítéssel kapcsolatban továbbra is vannak nézeteltéréseink.

De a személyzet második tagjának teljesítménye egészen lesújtó.

Hét év alatt nem volt képes megtanulni egy rendkívül egyszerű algoritmust. Két tál, három ülőpozíció, néhány jutalomfalat. Ennyi!

Pedig ez lenne a dolga. A maximális odafigyelés.

Most komolyan fontolgatom, hogy írásos használati útmutatót készítek számára. Magamról.

Persze előbb meg kellene tanítanom olvasni a testbeszédemet. Mert a jelek szerint a hét év erre sem volt elegendő.

Méltatlan.

James

Főállású akciósztár, mellékállású étkeztetési rendszertesztelő, hét éve emberi algoritmushibákkal küzdő tuxedo.


MK/007/008

Ha szakértői szemmel is érdekel

Összes bejegyzés