A bengáli macska nem természetes fajta, hanem a leopárdmacska és a házimacska hibridje. Akárcsak a szavanna macska, mely a házimacska és a szervál vadmacska kereszteződéséből származik. Ezek a macskafajták egzotikus külsejük miatt váltak oly népszerűvé, bár továbbra is ritka macskafajtának számítanak, hiszen tenyésztésük nem egyszerű.
Nézzük most meg, mitől olyan különleges a bengáli cica!
A bengáli macskafajta rövid története
A bengáli macska tudatos tenyésztése az 1960-as években kezdődött. A cél egy vadmacska külsejű, de mégis szelíd, nyugodt temperamentumú macskafajta létrehozása volt. Bár már jóval ez előtt, a 19. század elején is felmerült az ötlet, hogy vadmacskákat keresztezzenek házimacskákkal. Azonban ekkor a cél nem a házi kedvencek létrehozása volt, hanem a tudományos kutatás.
Végül 1963-ban Jean Mill amerikai genetikus egy ázsiai leopárdmacskát pároztatott egy házi macska kandúrral. Az utódokat házi macskák között nevelték fel, és később a nőstényeket visszakeresztezték az apaállattal, ami egyszínű és pöttyös utódokat eredményezett. Ezek a cicák még ugyan vadak voltak, de további 2-3 keresztezés múlva az utódok természete már sokkal inkább hasonlított egy házi macskáéra.
Az 1970-es és 1980-as években Jean Mill és más tenyésztők tovább folytatták a kísérleteket, hogy stabilizálják a bengáli macska jellegzetes jegyeit. Fokozatosan bevontak más házimacska-fajtákat is a tenyésztésbe, mint az abesszineket, egyiptomi mau-kat és amerikai rövidszőrű macskákat is. Végül 1983-ban a TICA (The International Cat Association) hivatalosan is elismerte a bengáli macskafajtát.
A bengáli fajta jellemzői
A bengáli cica egyre népszerűbb a macskakedvelők körében lenyűgöző külseje, energikus temperamentuma és intelligens jelleme miatt.
Jellegzetes mintázata leopárdra vagy tigrisre emlékeztet, mely lehet pettyes, márványos vagy foltos. Színei a feketétől a vörösesbarnáig terjednek, ezüstös alappal. Teste karcsú, izmos, atletikus. Átlagos súlya 4-8 kg között mozog, magassága a 30 cm-t is elérheti. A feje a testéhez képest viszonylag kicsi. Gyönyörű, mandula formájú szemei általában zöldek, de lehetnek kékek is.
A kiállításokon csak a negyedik generációt lehet szerepeltetni, mivel innen számítanak igazán szelídnek ezek a macskák. Házi kedvencként csak az 5. generációtól tarthatóak, ee az energikus, játékos és kíváncsi természetük ekkor is megmarad.
Más macskafajtákkal ellentétben a bengáli imádja a vizet. Intelligens és tanítható fajta, mely sok figyelmet igényel. Az úgynevezett klikker és a target tréning is erősen ajánlott a bengáli cicák esetében. Fontos, hogy sok mozgási lehetőséget biztosítsunk számukra, hogy levezessék az energiáikat.
Csak benti tartásra ez a fajta nem ajánlott, hacsak nem rendelkezünk olyan hatalmas térrel, ahol kedvére mászhat, futhat. Szereti a társaságot, jól kijön más macskákkal is, de mivel kimondottan domináns fajta, ezért más, félénkebb macskafajtákkal problémás lehet az összeszoktatásuk. Ettől függetlenül egy bengáli cicát sose tartsunk egyedül.
A bengáli macska tehát nem mindenkinek való. Olyan aktív embereknek ajánlott, akiknek van idejük és energiájuk foglalkozni a cicával. Nem ideális választás kisgyermekes családokba, vagy olyanoknak, akik kevés időt töltenek otthon.
