A török Van egy meglehetősen ritka macskafajta és nemcsak ezért különleges, hanem azért is, mert imádja a vizet. Különös ismertetőjegye pedig, hogy bizonyos példányok szemei más-más színűek, heterokrómok. Fontos, hogy ez a fajta eredeti élőhelyén – ha nem is nagy számban, de – előfordul, tehát nem tenyésztett hibrid. Ősi macskafajtának számít, körülbelül 2 ezer éve létezik, pontos eredetét éppen ezért homály fedi.
A Van-macska eredete
A fajta a kelet-törökországi Van-tó környékéről származik.
Valószínűbb, hogy a tó környékén élő vadmacskák leszármazottai, más források szerint jó ötszáz éve a térségbe települt törökök vitték magukkal a Van-macska őseit. Egy legenda szerint a Van-macska is Noé bárkáján utazott. Amikor az özönvíz visszahúzódott, Isten megáldotta a macskát, így keletkezett a fején a jellegzetes vörös folt. A bárkáról a macska Van-városába indult, ahol meghonosodott.
A muszlimok szerint Allahtól származik a macskák fején a folt.
Az örmények egyébként örmény eredetűnek tartják a Van-macskát, a tó vidékén ugyanis az 1915-ös népirtásig ez a nemzetiség élt jelentős számban. A Van-tó vidékét tartják az örmény őshazának, amelyben nagy tisztelet övezte az úszó macskát.
A térség etnikai összetételét jól jellemzi, hogy a Van-macskát a szintén ott élő kurdok is a sajátjuknak vallják.
Miért ritka a Van?
Kétezer éves múltja ellenére a fajta az 1950-es évekig teljesen ismeretlen volt Törökországon kívül. Akkor két angol nő magával vitt néhány példányt hazájába és tenyésztési programba kezdtek. A török Van-macska nemzetközi elnevezést 1969-ben kapta meg a fajta, amelyet hivatalosan 1972-ben ismertek el. A török Vant az 1980-as években az Amerikai Egyesült Államokban is tenyészteni kezdték. Európában még mindig meglehetősen ritkának számít.
A fajta jellemzői
Ez a fajta közepesen nagy termetű, a kifejlett példányok súlya 5-8 kilogramm között mozog. iszonylag nagy termetű, izmos. Hosszú, kasmírszerű bundája alkalmazkodott a Van-térség szélsőséges időjárási viszonyaihoz. A selymes, finom bundája általában fehér, de elismerik azokat a példányokat is, amelyek fején, fülén és/vagy hátsó felén borostyánszínű folt látható. Újabban a teknőctarka, cirmos, fekete vagy krém mintázat is elfogadott. A Van-macska bundája vízálló.
Szemeik mandulavágásúak, nagyok. A szemek színe kék, zöld vagy borostyánszínű lehet. A török Van-macskánál gyakori a heterokrómia, vagyis különböző színűek a szemek. A legértékesebb példányok egyik szeme borostyán, a másik pedig kék. A legtöbb Van-macska egyébként borostyán színű szemekkel rendelkezik.
A Van-tó környékén csak a teljesen fehér páldányokat tekintik igazi Van-macskának. Mivel a fajtiszta egyedek száma erősen csökkent, Van városában, a Yüzüncü Yil Egyetemen 1993-ban kutatóközpontot alapítottak a teljesen fehér fajta kitenyésztésére. 2006-rakörülbelül 100 kiscica és fiatal felnőtt példány élt a központban.
A Van-macska viselkedése
Ez a fajta híres arról, hogy szereti a vizet, úszó macskának is hívják. A többi macskafajtával ellentétben az eredeti élőhely sajátosságai miatt alakulhatott ki ennél a fajtánál a víz szeretete. Megfigyelték ugyanis, ahogyan ez a cica úszik a Van-tóban, valószínűleg halászat céljából.
Energikus, mozgékony, kíváncsi, játékos természetű macska. Kedves, társaságszerető, de nem bújós, ölbenfekvős fajta és nem is a csendes fajták közül való. A török Van-macska folyton mozgásban van, mindenhová követi a gazdáját, szinte „járőrözik” a lakásban vagy a kertben. Szeret fára vagy a bútorok tetejére felmászni. Aki ilyen macskát szeretne, annak a fajta hatalmas mozgásigényével számolnia kell és nem árt, ha kellően ingergazdag a környezet is, ahová a cica kerül. Megfelelő tartási körülmények között 12-17 évig élhet a török Van-cica.
