A vadmacska Magyarországon őshonos fajnak számít és számos területen élnek kisebb-nagyobb populációk.
A vadmacska – a házi macskától eltérően – nem kedveli az embert. Rejtőzködő életmódot él, kerüli azokat a helyeket, ahol emberekkel találkozhat. Ráadásul alkonyattól pirkadatig vadászik, nappal leginkább az erdő mélyén, a búvóhelyén pihen vagy sütkérezik.
Vadon élő macskával nem lehetetlen, de mindezek miatt nagyon ritkán találkoznak az emberek. A faj leginkább az állatkertekben és vadasparkokban csodálható meg.
A vadmacska hegyvidéki, erdős területeken él. Emellett síkságon, ártéri erdőkben, nádasokban is előfordul. Dél-Európában bokros vagy sziklás területeken is figyeltek már meg vadmacskát. Kedveli az öreg fák által kínált, sok búvóhelyben gazdag erdőrészeket, a nagyobb odúkat a nappali alvásokhoz és az alom felneveléséhez.
Itt élnek a vadmacskák
Magyarországon a vadmacska elterjedését 1987-ben mérték fel először. Az akkori elterjedési terület három fő részre tagolható:
- a legstabilabb a Bakonytól a Zempléni-hegységig terjed, és ez a terület az Északi-Kárpátokhoz csatlakozik a vadmacska elterjedése szempontjából;
- a második a Tiszántúl, ami a Keleti-Kárpátokhoz tartozik. Ezen két terület között találhatók a Tisza-menti ártéri erdők populációi;
- délen pedig a Vajdasághoz, valamint a Duna árteréhez kapcsolódó mecseki terület helyezkedik el.
A felmérések a faj életterének beszűkülését mutatják. A faj szinte eltűnt az északnyugat- és közép-magyarországi részekről, bár vadkamerák felvételein időnként feltűnik.
Stabil vadmacska-populációk találhatók jelenleg a Dráva-síkon, a Mecsekben, a Villányi-hegységben, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, továbbá az Alföld néhány ártéri erdejében.
Magyarországon több program keretében végeznek kutatásokat a vadmacskákkal kapcsolatban, és igyekeznek előmozdítani az állományok megőrzését, gyarapodását.
A vadmacskák jelenlétének igazolására az egyik módszer a vadkamerák kihelyezése. Ezek automata fényképezőgépek, amelyek akkor készítenek fotókat vagy videókat, ha egy állat mozgását érzékelik a látóterükben. Folynak arra kísérletek, hogy egy adott területen rácshálóban helyeznek ki ilyen eszközöket, és a készített fotók száma alapján igyekeznek megbecsülni az állomány nagyságát. A szőrcsapdák olyan „vakaródzófák”, melyeket megfelelő illatanyaggal (pl. macskagyökér főzet) és csalétekkel (pl. paradicsomos hal) láttak el. Abban az esetben, ha egy macska meglátogatja a helyszínt, az ott észlelt szagok miatt azt megjelölheti, és ha a kihelyezett botokhoz dörgölőzik, szőrmintát hagy hátra, illetve a mozgásérzékelővel ellátott kamera fényképet is készít róla. A hibridizáció mértékét elsősorban tetemek genetikai vizsgálatával van lehetőség felmérni. Arra is vannak tervek, hogy zárt térben, de természetközeli élőhelyen nevelt, genetikailag fajtiszta mentett vadmacskákat engedjenek szabadon a természetbe
Magyarországon a vadmacska fokozottan védett, eszmei értéke 250 ezer forint.
A vadmacska 2024-ben az év emlőse.
